|
|
|
|
|
|
|
|
Kultúra
|
Az alkotó a kimondhatatlan tolmácsa A Pásztorfiútól a Kiskirálylányig · Látogatóban a nyolcvanéves Marton László szobrászművésznél 2005. november 7. 01:00 Marton László szobrászművész életútja úgy kezdődött, mint a mesebeli legkisebb fiúé. A tapolcai kovácsmester fia nyolcvan esztendeje, 1925. november 5-én született. A legszebb királylány, a múzsa már szinte gyermekként mellé szegődött, és nem hagyta el hosszú életútjának kiemelkedő állomásain, amelyet remekművek fémjeleznek.
Ennek a gazdag, felsorolhatatlanul sok kiállításon is bemutatott életműnek az alkotója azt vallja: Ars longa, vita brevis – A művészet hosszú, az élet rövid. Ezzel az általa gyakran idézett latin mondással kezdi curriculum vitae-jét, amelyet a közeljövőben szeretne sajtó alá rendezni. – Nem könnyű ez nekem – vallja be. – Aligha tudok művészetemről érdemlegesen szólni, mert ha képes lennék rá, akkor ugyan miért formáznám meg az agyagot – bocsánat anyagot. Az elszólás nem véletlen. Még beszélni is alig tudott, már buzgón gyúrta, formálta az agyagot, a vörös színű bauxitot, amely a Tapolcán és környékén élő gyerekeknek korlátlan mennyiségben hozzáférhető volt. Tizenhárom éves korában csodagyerekként fedezték fel, Tapolca egyik nevezetességének számított. Tizennégy esztendős fejjel, 1940-ben felvették a Budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakára. Háborús viszontagságoktól megszakított tanulmányait 1945-ben folytatta, 1946-ban a Képzőművészeti Főiskolára került Pátzay Pál tanítványaként. Fiatalon komoly feladatokat kapott. A millenniumi emlékmű, majd Bocskai lovas szobra alapozta meg azt a hírnevet, amely kicsúcsosodott többek között a Kiskirálylány, a Cantata profana, a Fészekrakók, a Fürdőző kisfiú, A Dunánál, a Liszt Ferenc című, emblematikus szobrokban. A nyolcvanéves mester a fiataloknak, tanítványainak és az ismeretleneknek is azt üzeni: ne a divatjelenségeket kövessék, hanem próbáljanak önmaguk lenni. Alig tértek vissza művei a Római Magyar Akadémiáról, Marton László már a másik nagy európai metropolisba készül: november végén a Párizsi Magyar Intézetben mutatják be szobrait. Amikor azt kértük tőle, fogalmazzon meg valamiféle ars poeticát, így válaszolt: „A művészetet egy ponton túl nem lehet elemezni, mert úgy járunk, mint amikor kezünkbe veszünk egy pillangót, hogy közelről vizsgáljuk meg, közben ujjaink között szétporlad a lepke szépsége. A művészetet magyarázni lehet, de megmagyarázni lehetetlen. Goethe szerint a művészet a kimondhatatlan tolmácsa.” | |||||
| Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fórumban| Nyomtatható verzió | |||||
• Kiadja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. • Tel: 476-2131
• E-mail:szerk@magyarnemzet.hu • HU ISSN 1418-155X
• Copyright Magyar Nemzet 2001-2007
Hibabejelentés: uzem@mno.hu
