Utolsó meccs a világbajnokságon, már nem volt mit számolgatni, minden letisztult: a magyar válogatottnak nyerni kellett Szlovénia ellen a feljutáshoz. Mindegy, hogy a rendes játékidőben, hosszabbításban vagy büntetőkkel, de nyerni kellett.
Ticar, Sabolic, Tomazevic, Drozg és persze a Fehérból Kuralt – a klasszis szlovén hokisok régi ismerőseink, s akkor Kopitarról és Mursakról, akik kihagyták a vb-t, még nem is szóltunk. Szlovéniában sokkal kevesebb az igazolt játékos – nálunk durván nyolcezer, náluk csupán ezer –, mégis többen futnak be nemzetközi karriert, mint a mieink. Legújabban például a csupán 20 éves Matej Török (csak a neve magyar) bontogatja a szárnyait a finn ligában. Persze ez immár három évtized gyümölcse, a szlovén válogatott lényegesen több évet töltött el az elitben, mint a magyar.
Sok olyan meccset játszottunk a szlovénekkel, amikor az első tíz percben átrohantak rajtunk. Most is így kezdődött a meccs, de Bálizs Bence ezúttal is jól állta a sarat. S rögtön az első magyar lövésből gól született. A 8. percben Mihály passzából Hári vágta be a korongot (1-0). A harmad végén Hadobás kiállítása – a fiatal bekk az olaszok ellen kemény lövést kapott a csulójára, de tudta vállalni a játékot – miatt meleg pillanatokat éltünk át, megúsztuk, így az első húsz perc végén maradt az 1-0-s vezetés.
A másik harmad elején fordult a kocka, négy percen át beszorítottuk a szlovéneket, ráadásul Hári egyszer szólóban vezethette rá a korongot Koroseljre, de az is kimaradt. S lám, ekkor pedig az első szlovén kísérlet hozott gólt: a 26. percben Ticar kanalazta kapura a korongot (1-1). Túl a harmad derekán Ortenszkyt szórták ki a bírók, de ezt a hátrányt is sikerült kivédekezni.
