Rákosi Mátyás visszatér   

A körözés alatt álló, viszonylag ismeretlen kommün alatti népbiztos, Rákosi Mátyás titokban hazatér Kun Béla megbízásából Magyarországra, hogy felélessze a kommunista pártot. Szinte rögtön leleplezik és letartóztatják. A fajvédők előtte üdvözölték a szervezkedés előfutárát, a Vági-féle szocialista pártot. Bethlen István miniszterelnök egy rangos genfi lapban cikket publikál, amelyben a béke mellett teszi le a garast, viszont a trianoni szerződés tiszteletben tartását a többi állam részéről is megköveteli. A margitszigeti ünnepségen hatszáz új leventét avatnak.   

Átfogó, Bécsből és Moszkvából irányított kommunista szervezkedés szálait fejtik föl Budapesten szeptember vége felé, amelynek az egykori, egyik legjelentéktelenebbnek tartott népbiztos, Rákosi Mátyás a központi irányítója. Az Est szeptember 25-én a kezdetektől, a számukra titkos bázisul szolgáló Vági-féle szocialista, valójában kriptokommunista párt szárnybontogatásától, fellépésétől ismerteti az eseménysort. Bizonyos jelekből arra következtetnek a hatóságok, hogy

a szervezkedés nagyobb arányokat kezdett ölteni, és szeptember közepe táján már biztos volt, hogy új fő irányító érkezhetett Magyarországra

A rendőrség megállapítja,

szeptember 7-én vagy 8-án Burgenlandon keresztül Magyarországra szökött Rákosi Mátyás, a szociális termelés volt népbiztosa, Kun Béla megszöktetője, aki a kommün bukásakor maga állította össze a ferencvárosi pályaudvaron azt a tehervonatot, amellyel Kun Béla menekült Rákosival együtt.

Ezenkívül „szintén hamis útlevéllel érkezett Weinberger Zoltán (a későbbi Vas Zoltán pártállami csúcskáder – a szerző), 15 évre ítélt kommunista agitátor, akit Oroszországba szállítottak ki mint cserefoglyot, aki Oroszországban a Pravda című lap munkatársa volt és a Kremlben elvégezte az agitátoriskolát”. Harmadik ellenőrzőként vagy kísérőként velük jön Budapestre Balogh László, a kommün volt külügyi népbiztosának, tényleges vezetőjének, Kun Bélának a volt személyi titkára is. „Érthetetlennek tartotta a rendőrség, hogy ilyen vakmerő lépésre határozta el magát Rákosi Mátyás, aki tudta, hogy ha Magyarországon elfogják, halál vár rá.”

Aztán megállapítják: Rákosi tényleg küldetést vállalt magára, és mint a legkevésbé ismert népbiztos, nagyon jól tudta, hogy egyetlen fénykép sincs róla a rendőrség birtokában. Felsőbb utasításra vállalkozott, hogy Magyarországon a kommunista pártot megszervezi és kellő pénzmennyiséggel az agitációt végrehajtja.

A Bécsben Kun Béla bábáskodásával kongresszussá nyilvánított megbeszélés keretében megalakuló magyarországi kommunista pártot egyébként Gőgös István, Hámán Kató és Őry Károly hármasfogata irányítja.

Rákosi Mátyást azonban szinte azonnal lefülelik Budapesten. Magabiztos, mivel úgy hiszi, hogy nem ismerik fel, ám amikor Hetényi Imre főkapitány-helyettes azt mondja neki: 

„Nézze, Mátyás…”, rögtön összeomlik. „Ebben a pillanatban falfehér lett Rákosi, kiverte a homlokát a hideg verejték, szédülni kezdett, s ha két detektív nem fogja, végigzuhan a szobában: – Hát ismernek? Végem van.” Közel öt percig nem is igen tért magához, majd a következőket mondja a jegyzőkönyvbe: „Beismerem, hogy azonos vagyok Rákosi Mátyás volt népbiztossal, aki a proletárdiktatúrában vállalt hivatalt és körözés alatt áll. Vakmerően elkövettem, hogy visszaszöktem az országba, itt hivatást véltem teljesíteni.” Beismeri továbbá, hogy havi 1500 dollár érkezett a kommunista párt megszervezésére. „Itt elcsuklott a hangja és falfehéren nézett fel Hetényire: – Most többet nem tudok mondani kérem, méltóságos uram, ne hallgassanak ki tovább, mindent elmondok, tudom, hogy úgyis végem van. Amikor kivezetik a főkapitány-helyettes szobájából, megkérdezi tőle: – Ugye engem most gyorsított eljárással kötélre ítélnek?” Amikor pedig nem kap választ, úgy támolyog a folyosón, hogy

két embernek kellett a karjánál fogni. 

Rákosi Mátyás 1934-ben. Forrás: mek.oszk.hu 

Az Est emlékeztet rá, hogy a fajvédők lapjai milyen lelkesen ünnepelték a Vági-féle szélsőbaloldali mozgalmat. A Nép azt írta áprilisban:

Vági István, aki ma a szociáldemokrata ellenzék vezére és feje, kitűnően látó szemmel figyeli meg az eseményeket.

 A Gömbös Gyula későbbi kormányfő érdekeltségi körébe tartozó Szózat pedig úgy méltatja őket: ha „a magyar munkásságnak az a része, amelyiknek felnyílott a szeme és amely megunta a pártvezetőség terrorját, kiáll az eddig vállára nehezedő járomból […] ezt a lépését még akkor is helyeselhetjük, ha a politikai célkitűzések terén ellenfélként állunk szemben a magyar munkásságnak eme részével is”. 

Egy tekintélyes svájci lap, a Revue de Geneve cikket közöl Bethlen Istvántól. A magyar kormányfő kifejti: a költségvetés példásan sikeres helyreállítása során

a magyar nemzet minden tagja elment az önfeláldozás legvégső határáig és hazafiságból lemondott minden feleslegéről, sőt még a szükséges jövedelmének egy részéről is.

Ezért a kormány olyan nagyszabású politikai célokat is kitűzhet, mint a magyar alkotmányosság helyreállítása. Hangsúlyozza: „Külső politikánk változatlanul azt a vonalat követi, amelyet a békeszerződés megvont és amelyet Magyarország mostani viszonyai meghatároznak. A békét akarjuk, úgy kifelé, mint befelé. De amikor tiszteletben tartjuk a trianoni szerződés rendelkezéseit, akkor azt hisszük, hogy jogunk van viszonosságot követelni a többi szerződő féltől.” 

Horthy és leventesereg a szigeten 

Leventeavatásról számol be a Pesti Hírlap szeptember 25-én. Azt írják: a „verőfényes napsütésben gyönyörű ünnepség színhelye volt a MAC margitszigeti sporttelepe, ahol a Beszkárt (a budapesti közlekedési vállalat akkori neve – a szerző) Levente Egyesületének hatszáz tagját avatták fel a szokásos szertartások között a fellobogózott, díszbe öltöztetett pályán, amelynek virágos tribünjén Horthy Miklós kormányzó és felesége is helyet foglalt.” Tíz szakaszba osztva vonul fel az ünnepségen a leventesereg, amely a Beszkárt fiatal alkalmazottaiból áll.
 

A Himnusz után festői látványt nyújtott a 600 főnyi leventecsapat zenére végzett szabadgyakorlata, amely után sportversenyeket bonyolítottak le.

A versenyeket követően némajátékot mutatnak be a fiatalok. „A zöld ruhás leventék egymás mellé helyezkedve ültek le arra az előre megjelölt határvonalra, amely Csonka-Magyarország területét jelképezte. Majd Gidófalvy Zsuzsanna tisztviselő surrant be a leventék között a kör közepén felállított dobogóra, Hungáriát jelképező fényes ruhában. Ekkor a leventesereg egy emberként pattant fel helyéről, hogy rohammal helyezkedjen el azon a vonalon, amely a régi és jövendő Magyarország határait jelenti.” 

Borítókép: Táborozó leventék Balatonaligán 1937-ben (Forrás: Fortepan / Zádori Ferenc)